Albert Flórián

Született: 1941. szeptember 15. Hercegszántó, Bács-Bodrog vármegye
Meghalt: 2011. október 31. Budapest
Temetés: 2011. november 6. Budapest
Temetési hely: Óbuda

Család

Dédszülei, apai: Albert Ferenc gépkezelő, Laubner Anna; Kollarik János kertész, Vrana Katalin.

Dédszülei, anyai: Jelity Miklós földműves, Tuszakov Mária; Gorjanácz Marin, Bartulov Magdolna.

 

Nagyszülei: Albert Flórián (1877. febr. 5. Bácsbokod, Bács-Bodrog vm.–1961. márc. 26. Hercegszántó) géplakatos, Kollarik Katalin (1883. febr. 11. Fegyvernek, Jász-Nagykun-Szolnok vm.–1950. márc. 23. Hercegszántó); Jelity Marin (1886. márc. 23. Hercegszántó–1973. febr. 7. Hercegszántó), Gorjanácz Mária (1886. ápr. 14. Hercegszántó–1968. jan. 24. Hercegszántó).

 

Szülei: Albert János (1907. aug. 23. Hercegszántó) géplakatos, Jelity Magdolna (1912. jan. 4. Hercegszántó–1944. szept. 1. Baja, Bács-Bodrog vm.). Özvegy. Szülei 1928. szept. 25-én házasodtak össze. Édesapja, felesége halála után újra nősült.

Albert János 2. felesége: 1947. jan. 11.– Michels Apollónia (1924. aug. 17. Bánszentiván).

 

Hatan voltak testvérek, de közülük csak a három fiú élte meg a felnőttkort.

Testvérei: Albert János, ifj. és Albert Ferenc (1933. febr. 23. Hercegszántó–1965. szept. 11. Bp.).

 

Albert János második házasságából született leánya, Albert Flórián féltestvére: Albert Apollónia.

 

Felesége: 1963–1999: Bársony Irén (= Bukovics Irén, 1942–1999) színésznő. Özvegy.

 

Gyermeke, leánya: Albert Magdolna (1964–) kézilabdázó; fia: ifj. Albert Flórián (1967–) labdarúgó.

Iskola

Általános iskoláit szülőfalujában és a budapesti Hernád utcában végezte, a budapesti Madách Imre Gimnáziumban éretts. (1959), a TFTI-n edzői okl. (1974), a TF-en labdarúgó szakedzői okl. szerzett (1988).

Életút

A Budapesti Kinizsi (1955–1956), ill. az FTC labdarúgója (1956–1974); középcsatár, középpályás. Nevelőedzője: Száger Mihály; edzői, az FTC-ben: Tátrai Sándor, Mészáros József, Lakat Károly, Kalocsay Géza, Csanádi Ferenc. Edzője az ifjúsági válogatottban: Hoffer József, az olimpiai válogatottban Volentik Béla, a felnőtt válogatottban Baróti Lajos és Illovszky Rudolf.

 

Olimpiai 3. (1960); vb 5/8. (1962 és 1966); Eb 3. (1964), EB 4. (1972); ifjúsági Eb 3. (1959); BEK 5/8. (1965/66), VVK-győztes (1964/65), VVK 2. (1967/68), VVK 3/4. (1962/63); UEFA Kupa 3. (1971/72). Négyszeres magyar bajnok (1962/63, 1964, 1967, 1968) és háromszoros magyar gólkirály (1959/60: 27 gól, 1960/61: 21 gól, 1965: 27 gól); magyar kupagyőztes (1971/72); MNK 2. (1966). Világválogatott (1968: 1 gól, 1973), Európa-válogatott (1973), öregfiúk világválogatott (1984). 15-szörös ifjúsági válogatott (1957–1959: 10 gól), 11-szeres olimpiai válogatott (1959. nov. 22.–1960. szept. 9.: 14 gól), 75-szörös magyar válogatott (1959. jún. 28.–1974. máj. 29.: 31 gól). – Az FTC-ben összesen 351 bajnoki (1958. nov. 2.–1974. márc. 17.: 256 gól), 23 kupamérkőzésen (1964–1972: 19 gól) és 56 nemzetközi kupamérkőzésen szerepelt (1960–1972: 33 gól). Összes mérkőzése az FTC-ben és a válogatottakban: 537 (254 gól).

 

A Magyar Távirati Iroda (MTI) Sportosztályának gyakornoka (Hoffer József mellett, 1959–1963). Az FTC labdarúgó-szakosztályának szakmai elnökhelyettese (1974) technikai vezetője (1975–1978), az ifjúsági csapat edzője (1978 és 1983–1984), utánpótlás szakágvezetője (1985–1987), szakosztály-igazgatója (1987–1990) a szakosztály alelnöke (1990-től), tb. elnöke (2001-től). Az FTC Rt. igazgatóságának tagja (2003-tól). A líbiai Al-Ahly Benghazi edzője (1978–1982 és 1985).

I. Albert Flórián mérkőzései a vb-ken:

 

Chile:

 

1962. máj. 31. Magyarország–Anglia 2:1 (1:0). Rancagua, 9000 néző. Vezette: Leo Horn (Hollandia). Csoportmérkőzés.

Magyarország: Grosics – Mátrai, Mészöly, Sárosi – Solymosi, Sipos – Sándor, Rákosi, Albert, Tichy, Fenyvesi.

Anglia: Springett – Armfield, Norman, Wilson – Moore, Flowers – Douglas, Greaves, Hitchens, Haynes, R. Charlton.

Gól: Tichy (17. p.), Albert (73. p.), ill. Flowers (11-esből, 57. p.)

 

1962. jún. 3. Magyarország–Bulgária 6:1 (4:0). Rancagua, 9000 néző. Vezette: Gardeazabal (Spanyolország). Csoportmérkőzés.

Magyarország: Ilku – Mátrai, Mészöly, Sárosi – Solymosi, Sipos – Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi.

Bulgária: Najdenov – Rakarov, Dimitrov, Kitov – D. Kosztov, Kovacsev, Szokolov, Velicskov, Aszparuhov, Kolev, Dermendzsiev.

Gól: Albert (3: 1. p., 6. p., 53. p.), Tichy (2: 8. p., 70. p.), Solymosi (12. p.), ill. Szokolov (64. p.).

 

Argentína ellen nem játszott.

 

1962. jún. 10. Magyarország–Csehszlovákia 0:1 (0:1). Rancagua, 14 000 néző. Vezette: Latisev (Szovjetunió). Negyeddöntő.

Magyarország: Grosics – Mátrai, Mészöly, Sárosi – Solymosi, Sipos – Sándor, Rákosi, Albert, Tichy, Fenyvesi.

Csehszlovákia: Schrojf – Lála, Popluhár, L. Novák – Pluskal, Masopust – T. Pospíchal, Scherer, Kadraba, Kvasnák, J. Jelinek.

Gól: Scherer (13. p.).

 

Albert 3 mérkőzésen szerepelt, 4 góljával, hatodmagával, társgólkirály lett.

 

Anglia:

 

1966. júl. 13. Magyarország–Portugália 1:3 (0:1). Manchester, Old Trafford, 50 000 néző. Vezette: Callaghan (Wales). Csoportmérkőzés.

Magyarország: Szentmihályi – Mátrai, Káposzta, Mészöly Sipos – Sóvári, Nagy István – Albert, Rákosi, Bene, Farkas.

Portugália: Carvalho – Morais, Baptista, Vicente, Hilario – Graca, Coluna – Augusto, Eusébio, Torres, Simoes.

Gól: Bene (60. p.), ill. Augusto (2: 3. p., 67. p.), Torres (90. p.).

 

1966. júl. 15. Magyarország–Brazília 3:1 (1:1). Liverpool, Goodison Park, 51 300 néző. Vezette: Dagnall (Anglia). Csoportmérkőzés.

Magyarország: Gelei – Mátrai, Káposzta, Mészöly Sipos – Szepesi, Mathesz – Albert, Rákosi, Bene, Farkas.

Brazília: Gilmar – D. Santos, Bellini, Altair, P. Henrique – Gerson, Lima – Garrincha, Alcindo, Tostao, Jairzinho.

Gól: Bene (3. p.), Farkas (65. p.), Mészöly (11-esből, 75. p.), ill. Tostao (14. p.).

 

1966. júl. 20. Magyarország–Bulgária 3:1 (2:1). Manchester, Old Trafford, 30 000 néző. Vezette: Giocoechea (Argentína). Csoportmérkőzés.

Magyarország: Gelei – Mátrai, Káposzta, Mészöly Sipos – Szepesi, Mathesz – Albert, Rákosi, Bene, Farkas.

Bulgária: Szimeonov – Largov, Penev, Vucov, Gaganelov – Zecsev, Davidov – Aszparuhov, Kolev, Jakimov, Kotkov.

Gól: Davidov (öngól, 42. p.), Mészöly (44. p.), Bene (55. p.), ill. Aszparuhov (15. p.).

 

1966. júl. 23. Magyarország–Szovjetunió 1:2 (0:1). Sunderland, Roker Park, 25 000 néző. Vezette: Gardeazabal (Spanyolország). Negyeddöntő.

Magyarország: Gelei – Káposzta, Mátrai, Sipos, Szepesi – Mészöly, Nagy István – Rákosi, Bene, Albert, Farkas.

Szovjetunió: Jasin – Ponomarjov, Seszternyov, Voronyin, Danyilov– Szabó, Huszainov – Csiszlenko, Banyisevszkij, Malofejev, Pakujan.

Gól: Bene (57. p.), ill. Csiszlenko (3. p.), Pakujan (47. p.).

 

Albert valamennyi mérkőzésen szerepelt.

 

 

II. Albert Flórián mérkőzései a Nemzetek Európa Kupája (=NEK) ill. az Európa-bajnokság (Eb) döntőjében:

 

Nemzetek Európa Kupája, Spanyolország:

 

1964. jún. 17. Magyarország–Spanyolország 1:2 (0:1, 1:1, 1:1). Madrid, Bernabeu-stadion, 75 000 néző. Vezette: Blaviert (Belgium). Elődöntő.

Magyarország: Szentmihályi – Mátrai, Mészöly, Sárosi – Nagy István, Sipos – Bene, Komora, Albert, Tichy, Fenyvesi.

Spanyolország: Iribar – Ruvilla, Olivella, Calleja – Zoco, Fusté – Amancio, Pereda, Marcelino, Suárez, Lapetra.

Gól: Bene (85. p.), ill. Pereda (36. p.), Amancio (113. p.).

 

1964. jún. 20. Magyarország–Dánia 3:1 (1:0, 1:1, 1:1). Barcelona, Nou Camp-stadion, 3000 néző. Vezette: Mellet (Svájc). A 3. helyért.

Magyarország: Szentmihályi – Novák, Mészöly, Ihász – Solymosi, Sipos – Farkas, Varga Zoltán, Albert, Bene, Fenyvesi.

Dánia: Nielsen – Wolmar, B. Larsen, Kaj Hansen – B. Hansen, E. Nielsen – Berthelsen, O. Sorensen, O. Madsen, Thorst, Danielsen.

Gól: Bene (12. p.), Novák (2: 11-esből, 107. p., 110. p.).

 

 

Európa-bajnokság, Belgium:

 

1972. jún. 14. Magyarország–Szovjetunió 0:1 (0:0). Brüsszel, Heysel-stadion, 4000 néző. Vezette: Glöckner (NDK). Elődöntő.

Magyarország: Géczi – Fábián, Páncsics, Bálint, Juhász Péter – Juhász István, Kocsis Lajos, Kű – Szőke, Bene, Zámbó. Csere: Albert (Kocsis Lajos helyett, 60. p.), Dunai II. (Bene helyett, 60. p.).

Szovjetunió: Rudakov – Dzoudzasvili, Hurcilava, Kaplicsnij, Isztomin – Konykov, Troskin, Kolotov – Bajdacsnij, Banyisevszkij, Onyiscsenko. Csere: G. Nodija (Banyisevszkij helyett, 68. p.).

Gól: Konykov (52. p.).

 

1972. jún. 17. Magyarország–Belgium 1:2 (0:2). Liège, Rocourt-stadion, 8000 néző. Vezette: Boström (Svédország). A 3. helyért.

Magyarország: Géczi – Fábián, Páncsics, Bálint, Juhász Péter – Juhász István, Albert, Kű – Kozma, Dunai II., Zámbó. Csere: Szűcs Lajos (Zámbó helyett, 46. p.).

Belgium: Piot – Heylens, van den Daele, Thissen, Dolmans – J. Verheyen, Dockx, Polleunis – Semmeling, van Himst, Lambert.

Gól: Kű (11-esből, 52. p.)

 

 

III. Albert Flórián mérkőzései a római olimpián:

 

 

Magyarország–India 2:1. 1960. aug. 26. Aquila. Csoportmérkőzés.

Gól: Albert, Göröcs

 

Magyarország–Peru 6:2. 1960. aug. 29. Nápoly. Csoportmérkőzés.

Gól: Albert (2), Dunai (2), Rákosi, Göröcs.

 

Magyarország–Franciaország 7:0. 1960. szept. 1. Róma. Csoportmérkőzés.

Gól: Göröcs 3, Albert 2, Dunai 2.

 

Magyarország–Dánia 0:2. 1960. szept. 6. Róma. Elődöntő.

 

Magyarország–Olaszország 2:1. 1960. szept. 9. Róma. A 3. helyért.

Gól: Orosz, Trebbi (öngól).

 

Albert valamennyi mérkőzésen szerepet és 5 gólt szerzett.

Az 1958-tól 1972-ig tartó, úgynevezett „hosszú hatvanas évek” volt a magyar labdarúgósport történetének utolsó jelentős periódusa: a magyar válogatott 2. lett a müncheni (1972), 3. lett a római olimpián (1960), majd győzött a tokiói (1964) és a mexikói ötkarikás játékokon (1968); a spanyolországi Európa-bajnokságon a 3. (1964), a belgiumin a 4. helyen végzett (1972) és közben remekelt két világbajnokságon is: a legjobb nyolc között végzett Chilében (1962) és Angliában (1966). Az olimpiai bajnokságokat és a 2. helyet leszámítva valamennyi sikernek fő részese volt a korszak legismertebb, emblematikus alakja, az első és máig egyetlen Aranylabdás labdarúgónk, Albert Flórián, „a Császár”.

 

Albert Flórián Hercegszántón, kétnyelvű (sokác [horvát] és magyar) településen született, a legkisebb gyermekként. Édesanyját két és fél évesen vesztette el, édesapja és édesanyja rokonai nevelték fel. Családja 1952-ben költözött Budapestre, édesapja az angyalföldi Szegkovács Ktsz-ben dolgozott mint géplakatos. Először a Landler Jenő utca 26-ban, egy albérletben lakott a család. Három év után, 1955-ben lejárt az ideiglenes fővárosi tartózkodási engedélyük: Őrszentmiklósra költöztek. Miután újra visszaköltözhettek a fővárosba, édesapja munkahelyéből, a Gömb utcai pinceműhelyből kialakított lakásban telepedtek le. Már válogatott labdarúgóként költözött a ferencvárosi József Attila Lakótelepre, később családjával is ott lakott.

 

Testvérei is futballoztak, egyik bátyja, Albert Ferenc a Bajai Bácska Posztóban, a Dunai (= Dujmov) testvérekkel játszott, majd felkerülve Budapestre, az FTC tartalékig vitte. A legendák szerint, bátyja, Füles Jóska nevű barátja vitte el egy FTC (= akkori nevén Budapesti Kinizsi) toborzóra, ahol az ismert nevelőedző, Száger György felfigyelt a kis növésű, vékonycsontú fiatalemberre. Bár már 1955-ben a Kinizsi kölyökcsapatában játszott, hivatalosan csak 1956. júl. 2-án igazolta le a klub (amelyet 1957-ben ismét FTC-nek hívtak). 1957-től szerepelt az ifjúsági válogatottban, első nemzetközi válogatott mérkőzéseit az 1958. évi luxemburgi UEFA-tornán (= nem hivatalos ifjúsági Európa-bajnokság) vívta. Itt érte első nagy kudarca is: csak a csoportgyőztesek jutottak tovább, az elődöntőbe. A sorsdöntő találkozón Magyarország az utolsó percben kapott góllal 2:1-re veszített Romániával szemben… Egy évvel később, 1959-ben viszont már meghatározó játékosa lett a 3. helyen végzett magyar ifjúsági válogatottnak.

 

A Népstadionban mutatkozott be az FTC-ben: a DVTK ellen, a 3:1-es győzelmet szerzett csapat két gólját is az újonc Albert lőtte (1958. nov. 2.). Két gólja ellenére sem lett azonnal állandó ember, de első idényében már igazolta rendkívüli tehetségét (az 1958/59-es bajnokságban azonban az FTC csak a 7. helyen végzett, Albert 15 mérkőzésen 6 gólig jutott). A válogatottban 1959. jún. 28-án szerepelt először (Magyarország–Svédország 3:2, gólt nem, de két gólpasszt szerzett!). Az 1959-es év az igazi áttörés éve volt: az 1954-es vb-döntő „visszavágóján”, az NSZK ellen, a magyar válogatott 4:3-ra győzött, mindenekelőtt Albert legendás góljával: a második magyar gólnál a kapussal együtt öt német játékost is kicselezett.

 

Az 1960-as évben az olimpiai válogatott meghatározó játékosa lett, s ebben az évben játszott először brazilok ellen. A magyar olimpiai válogatott felkészülési mérkőzést játszott Rio állam bajnoka – akkor még nem volt brazil országos bajnokság –, a világhírű Fluminense ellen. A »Flu» kilenc európai országban turnézott, utolsó mérkőzésén találkozott a római olimpiára készülő magyar válogatottal, s egészen addig a meccsig csak egy vereséget szenvedett: az első európai mérkőzésen 3:0-ra kikaptak a vb 2. helyezett svéd válogatottól. Egészen addig a meccsig 13 győzelem és 1 döntetlen volt a mérlegük, 63:22-es gólarány mellett. Aztán Göröcs elrontotta a brazilok játékát, Titi találatával Magyarország győzött. A római olimpián már tizenhatos tornát rendeztek, ám ellentétben a világbajnokságokkal, itt csak a győztesek jutottak tovább – az elődöntőbe. Az olimpián Dániától, épp az elődöntőben, Magyarország vereséget szenvedett. A harmadik helyért ugyanakkor 2:1-re megverték a házigazda Olaszországot. A statisztikák szerint 11-szer szerepelt az olimpiai tizenegyben és 14 gólt szerzett – ráadásul úgy, hogy a gólrekordot hozó, Magyarország–Guinea 16:1-es mérkőzésen pályára sem lépett… Ebben az évben érte el bajnoki rekordját is: az FTC, a Népstadionban 7:0-ra kiütötte a Debrecent. Albert a hét találatból hatot szerzett.

 

Az igazán nagy feladatok ezután következtek. Az 1962-es chilei világbajnokságon, Albert pontosan olyan gólt lőtt az angoloknak, mint néhány évvel korábban, a Népstadionban, az NSZK ellen: az egész angol védelmet többször is kicselezve szerezte meg a mérkőzés sorsát eldöntő találatot (2:1 lett a vége „az évszázad mérkőzése” óta magyar-fóbiában szenvedő Anglia ellen). Néhány nappal később Magyarország 6:1-re lépte le következő ellenfelét, Bulgáriát. A hat gólból a 25. válogatottságát ünneplő Albert hármat jegyzett. A csapat a negyeddöntőben 1:0-ra kikapott Csehszlovákiától, jóllehet a 28. percben Tichy szabadrúgásánál a labda túljutott a gólvonalon, a szovjet Latisev játékvezető erről azonban másképp vélekedett. Maradt az akkor csalódást okozó 5–8. hely és Albert vigaszdíja, a társgólkirályi elismerés.

 

Négy évvel később, az angliai világbajnokságon, az egész torna legemlékezetesebb mérkőzésen, a magyar válogatott 3:1-re legyőzve elbúcsúztatta a címvédő Brazíliát. Jóllehet Albert ezúttal nem szerzett egy gólt sem, de valamennyi magyar találatnál erőteljesen közreműködött (két gólpasszt adott, ill. a harmadik gól előtt kiharcolt egy tizenegyest). Bulgária már szokásos kiejtése után (ezúttal 3:1-re győztünk ellenük) következett az újabb negyeddöntő, a Szovjetunió elleni. A magyar válogatott nem tudott túllépni az árnyékán: ezúttal 2:1-re maradt alul, s ismét csak az 5–8. helyen végzett. Talán csak az időzítés volt rossz? 1962-ben az 1966. évi világbajnokot, Angliát; 1966-ban az 1970. évi győztest, Brazíliát győztük le… Az angliai világbajnokság után, három hetet töltött Rio de Janeiróban, ahová másfél év múlva, 1968-ban is visszatérhetett. Brazília 1968-ban ünnepelte első világbajnoki címe tízéves jubileumát. Az ünnepségre négy magyar labdarúgót is meghívtak: a friss Aranylabdás Alberten kívül Szűcs Lajos, Novák Dezső és Farkas János is szerepet kapott a házigazdákkal megmérkőző világválogatottban! A Dánia elleni vb-selejtezőn (Dánia–Magyarország 3:2; 1969. jún. 15.), a mérkőzés 32. percében, a dán kapus rossz ütemben mentett Albert elől: a Császár súlyosan megsérült. Egyéves kihagyás után még négy szezont játszott, de mindenki tudta, hogy ez a sérülés gyakorlatilag pályafutása végét jelentette.

Emlékezet

Albert Flórián Hercegszántón született, élete első tíz évét töltötte ott, 1952-től Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, az Óbudai Temetőben, feleségével közös sírban nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2013-ban).

 

Még életében róla nevezték el az FTC Üllői úti Stadionját (2007. dec. 21-től 2013-ig; a stadion helyén épült fel a Groupama Aréna). A Groupama Aréna főbejárata előtt avatták fel egészalakos bronz szobrát (Kliegl Sándor szobrászművész alkotása, 2014. aug. 7-én). Nem ez volt azonban az első szobor, ami róla készült.

Már az Albert Flórián Stadionban, a klubház előcsarnokában felállították bronz mellszobrát (Fekete Géza Dezső szobrászművész alkotása, 2007). A magyar válogatott 2011. nov. 11-én emlékmérkőzést játszott tiszteletére (Magyarország–Liechtenstein 5:0); az Albert Flórián-emlékmérkőzésen, a magyar válogatott tagjai közül senki sem játszott a 9-es mezben.

Emlékét őrzi az Albert Flórián Utánpótlás- és Sportalapítvány, amely az FTC legtehetségesebb és legsikeresebb utánpótláskorú versenyzőit támogatja. Az alapítvány 2013-tól Albert-életműdíjat is adományoz a legeredményesebb ferencvárosi ifjúsági és nevelőedzőknek. Tiszteletére a Magyar Posta Zrt. bélyeget, Albert Flórián-emlékívet adott ki (2012-ben). A Közép-Ferencvárosban, a Gyáli út egy részét Albert Flóriánról nevezték el (2013-ban). Hetvenötödik születésnapján, a Groupama Arénában működő Fradi Múzeumban, futballpályafutásának legfontosabb ereklyéit állították ki (2016–2017-ben; az Aranylabdát, az emlékkiállítástól függetlenül halála óta a múzeum őrzi).

Elismerés

Az év labdarúgója (1966 és 1967), az év európai labdarúgója (Aranylabda, 1967) és az Aranylabda-szavazáson a 6. (1965) és az 5. (1966), az FTC örökös bajnoka (1974), az FTC Aranydiplomása (elsőként, 1984), a Halhatatlanok Klubjának tagja (1992-től), a Nemzet Sportolója (2004).

 

Ferencvárosért Emlékérem (1999). Hercegszántó (2007), Budapest (2010), Budapest IX. kerülete (Ferencváros, 2011) és VII. kerülete (Erzsébetváros) díszpolgára (2012).

 

A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994) és középkeresztje (2011).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2023