Bóka László
irodalomtörténész, író, költő
Született: 1910. június 19. Budapest
Meghalt: 1964. november 1. Budapest
Temetés: 1964. november 5. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Dédszülei, anyai: tarczali Zombory Lipót (= Zombory Leopold, †1874. dec. 25. Irsa, Pest-Pilis vm. Temetés: 1874. dec. 27. Irsa) Máramaros vm. főjegyzője, 48-as honvéd százados, Auffenberg Erzsébet (†1903. szept. 27. Bp.). Zombory Lipót Homérosz eposzainak, az Iliásznak és az Odüsszeiának egyik korai magyar fordítója, majd a Testvér c. lap szerkesztője volt.
Nagyszülei: Bóka Károly, Kovács Terézia; tarczali Zombory Gyula (1856. máj. 6. Esztergom–1924. okt. 15. Bp. Temetés: 1924. okt. 17. Kerepesi út) fővárosi tanácsos, Somody Mária.
Szülei: Bóka Zoltán (†1938. ápr. 2. Bp.) jogász, törvényszéki bíró, tarcali Zombory Rózsa.
Testvére: Bóka István műszaki tisztviselő.
Felesége: 1936. nov. 14.–1964. nov. 1.: Zambra Siena (1912. ápr. 17. Bp.–1970. jan. 6. Bp.) nyelvész, irodalomtörténész, Zambra Alajos (1886. febr. 7. Fiume–1947. dec. 29. Bp. Temetés: 1948. jan. 2. Kerepesi út), a budapesti egyetemi Olasz Intézet ny. r. tanára és igazgatója és Ráth Mária (†1979. márc. 8. Bp. Temetés, hamvasztás utáni urnaelhelyezés: 1979. márc. 28. Farkasrét) leánya.
Iskola
A budapesti Zrínyi Miklós Gimnáziumban éretts. (1928), a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–német–francia szakos középiskolai tanári (1935) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1937).
Az irodalomtudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1952), az MTA tagja (l.: 1953. máj. 30.).
Életút
A budapesti Egyetemi Könyvtár (1935–1940), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Központi Könyvtárának könyvtárosa (1940–1947); közben a II. világháborúban frontszolgálatot teljesített, majd hadifogságban volt.
Az ELTE XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke ny. r. tanára (1950. aug. 21.–1952. júl. 1.), egy. tanára (1952. júl. 1.–1964. nov. 1.); a Tanszék vezetője (1952–1964) és a Nyelv- és Irodalomtudományi Kar első dékánja (1953. aug. 1.–1956. szept. 8.).
A Budapest c. folyóirat munkatársa (1945–1947).
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) ún. adminisztratív államtitkára (1947. ápr. 14.–1950. aug. 21.).
Országgyűlési pótképviselő (Jász-Nagykun-Szolnok vm., 1948. ápr. 26.–1949. máj. 15., a lemondott Takács József mandátumát vette át), országgyűlési képviselő (Magyar Függetlenségi Népfront, Jász-Nagykun-Szolnok vm., ill. Szolnok m., 1949. máj. 15.–1953. máj. 17.). Az Országgyűlés Közoktatásügyi Bizottságának elnöke (a szintén lemondott Kéthly Anna helyét vette át, 1948–1949). Képviselőként az egyházi és az állami egységesítése mellett érvelt. Átlépett az MDP-be (1948), az országos politizálástól azonban visszavonult (1953).
A budapesti VIII. kerületi Tanács tagja (1950–1964).
Az egyetemen Gombocz Zoltán (1877–1935) tanítványaként nyelvésznek készült (kedves professzora egyéniségét több munkájában is felelevenítette, kisebb írásait, nyelvi adatközléseit Gombocz buzdítására a Magyar Nyelv közölte.) Szépirodalmi munkásságát versekkel kezdte (1928). Első írásai a Nyugatban, a Szép Szóban, az Apollóban, Az Ország Útjában, a Diáriumban, az Athenaeumban, versei a Nyugatban (!), Magyar Csillagban, ill. a Vigiliában jelentek meg. A Nyugat harmadik nemzedékének jelentős tanulmány- és prózaírója, egyéni hangú költője. 1945 előtt határozottan fellépett a szélsőjobboldali irányzatokkal szemben, Jégvilág c. verseskötetét az ügyészség utasítására elkobozták (1944). A II. világháború után írt verseiben a baloldali értelmiség világnézetének átalakulása tükröződik. Több versében (majd írásában is) megidézte a főváros ostrom utáni képét. Költészete élete végén bensőségessé, néha szelíd öniróniával teli vallomássá vált. Valamennyi prózai művét lírai betétek, dallamok járják át, a megbomló világ harmonikus ellenpéldáját sejtető zenei frázisok, amelyek egy végképp elmerült, valaha egységes világképről hoznak üzenetet.
Első regénye, a Zenekíséret (1947) a korabeli magyar epika egyik kiemelkedő alkotása, két ember – Kolschützky és Zámory – barátsága, egyetlen ember két énjének összeütközése. A regényben mindvégig énünk jó és rossz princípiuma vívja egymással küzdelmét: a lélekért folyik a jó és a rossz harca; anélkül, hogy e lélek birtokosa képes volna állást foglalni, s eldönteni, mi is a jó és a rossz igazi természete, s melyiket kell választania ahhoz, hogy önmagát kiteljesíthesse? A mű egy kései Esti Kornél-parafrázis, s elmondható, hogy szinte minden kisprózai munkájában érezhető Kosztolányi hatása: A karoling trón (1960) a valóság és a virtuális világ ellentéte, egy, a valóságból és a látomásokból egybefont női portréval. Legnagyobb sikerét Alázatosan jelentem (1958) c. regényével aratta. A többször kiadott, s számos nyelvre lefordított (és 1960-ban filmre is vitt) mű főhőse Benedek Zoltán katonatiszt. A regény mégsem katonaregény, noha finom iróniája, mely itt-ott csontig ható gúnnyá erősödik, a háborúban tébláboló Svejket is eszünkbe juttatja. Benedek Zoltán ugyanakkor egy jellegzetes „snájdig” katonatiszt, akinek az életről alkotott elképzeléseit teljesen megfertőzték a két világháború közötti nevelési elvek, s aki egyéniségében hordja a középosztály gondolkodásmódjainak roncsoló hatását. Benedek becsületes ember, de a két világháború közötti „úri becsület” egy mikroközösség (= szubkultúra) etikai elveinek felel csak meg, egy olyan nemzeti eszmének amely végülis – Bóka véleménye szerint – tragédiába vezette az országot. Regénye a magyar nyelv gazdagságának és jelentésárnyalatainak mély ismeretéről és változatosságáról tesz tanúbizonyságot. A Nandu (1963) Szentgály-Güssing Ferenc és nevelt fia Köttöni Dénes, azaz a magyar arisztokrácia története. A nandu Dél-Amerikában élő futómadár, a pampákon él, és a vadászok elől oldalazva menekül. A nanduknál a hím költi ki a tojásokat, a történet főhőse, Szentgály-Güssing Ferenc is más gyermekét neveli fel. Bóka a kor hagyományaitól eltérően árnyaltan kezeli hőseit, meghitten mozog közöttük és iróniával szemléli őket. Ahogy a nandu oldalazva menekülve egyre beljebb és beljebb csalja a kiismerhetetlen bozót sűrűjébe a rá vadászót, úgy ez a különös regény is egyre beljebb és beljebb csalja az olvasót a két világháború közötti társadalmi viszonyok bozójába. Bóka László különös művének főhőse neveltetése ellenére lesz előbb emigráns, majd „világforradalmár” végül a spanyol szabadságharc katonája. A Nandu mégsem történelmi regény, hanem bravúros, váratlan fordulatokban és meghökkentő ötletekben bővelkedő művészi játék. A történet különös szereplői szélsőségesen immorális és extravagáns karakterek, a regényt pedig át meg átszövik a rendkívül magas színvonalú és szellemes stílusban megírt, szerteágazó kultúrhistóriai háttér. Bóka László hagyatékából még néhány újabb regény (Hanna, 1967; Eskü, 1976) és egy visszaemlékezés (Őszi napló, 1965) is előkerült. Mindkét regényt Sik Csaba szerkesztette, ő adta ki emlékiratát is.
Bóka László tanulmányaiban mesterének Cs. Szabó Lászlót (1905–1984) tartotta. Cs. Szabó László rendszeres szerzője volt Bóka László és Gál István Apollo c. lapjának (1934–1939) Különös módon a tanítvány és a mester sorsa sajátosan összeért: Cs. Szabó 1949 elején a Római Magyar Akadémia vendége volt, amikor Bóka László akkor már mint államtitkár szolgálattételre azonnal hazarendelte. Cs. Szabó megtagadta a hazatérést, lemondott magyarországi főiskolai tanári címéről és az emigrációt választotta. Döntése ma sem tisztázott, akárcsak Bóka László szerepe sem. (Egyesek úgy vélik, hogy az egykori harcostárs Bóka László a váratlan távirattal épp egy, Cs. Szabó elleni koncepciós pert akadályozott meg!) Bóka László a tudományos és anekdotázó elemeket mesterien ötvöző arcképvázlataival sajátos műfajt, miniatűr esszét teremtett, a „minimalista” esszéire azonban a legnagyobb hatást Cs. Szabó László ún. kultúraelbeszélései hatottak.
Irodalomtörténészként József Attila kortársaként és személyes ismerőseként elsősorban Ady Endre (1877–1919) életével és munkásságával foglalkozott; de egyetemi doktori értekezésében Csáth Géza, kismonográfiában Vajda János, esszéiben József Attila irodalmi pályáját dolgozta fel, részt vett a Juhász Gyula kritikai kiadás megszervezésében, továbbá jelentős dolgozatokat írt Arany Jánosról, Gárdonyi Gézáról, Kosztolányi Dezsőről és Vörösmarty Mihályról is. Elsősorban neki köszönhető, hogy Kosztolányi Dezső Édes Anna c. kisregénye – ha nem is csonkítatlan változatban – de ismét „visszatalált” a magyar irodalomba. Az 1960-as évek elején kirobbant Kosztolányi-vitában több akadémiai vitában támogatta a Kosztolányi-életmű újraértékelését. Kezdeményezte a Nyugat negyedik nemzedékéhez tartozó „Újholdasok” irodalmi rehabilitációját, különösen sokat tett a tíz évig szilenciumra ítélt Szabó Magda műveinek felfedezése érdekében. Több népszerű középiskolai irodalomtankönyvet, egyetemi jegyzetet, egyéb segédkönyvet írt és szerkesztett, szöveggyűjteményeket állított össze.
Emlékezet
Bóka László Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Ravatalánál Sőtér István rektor az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), Szakasits Árpád elnök az Országos Béketanács (OBT), Illés Endre a Magyar Írók Szövetsége, Mód Aladár egyetemi tanár a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) és a Valóság szerkesztőbizottsága nevében búcsúztatta. Barta János egyetemi tanár a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE), Tamás Lajos akadémikus a Magyar Tudományos Akadémia nevében mondott búcsúszavakat. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Elismertség
Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának titkára (mint osztályelnök-helyettes, 1954. aug. 31.–1956. okt. 22.), titkára (mint osztályelnök, 1956. okt. 22.–1958. márc. 28.).
A Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke (1952–1953).
Az Országos Béketanács alelnöke (1963–1964).
Elismerés
Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), Munka Érdemrend (arany, 1964).
Baumgarten-jutalom (1940), Baumgarten-díj (1943), József Attila-díj (1960).
Szerkesztés
Az Irodalomtörténet (1952–1962) és az Acta Litteraria c. folyóiratok szerkesztője (1962–1964).
Az Apollo (1934–1939), az Athenaeum (1935–1943), a Szép Szó (1936–1938) és Az Ország Útja munkatársa (1937–1942).
Főbb művei
F. m.: szépirodalmi munkái és irodalomtörténeti önálló művei: Csáth Géza novellái. Egy. doktori értek. (Bp., 1937)
Magyar agapé. Versek. (Bp., Officina, 1940)
Vajda János. Kismonográfia. (Magyar írók. Bp., Franklin, 1941)
Jégvilág. Versek. (Bp., Antiqua, 1944)
József Attila. Essay és vallomás. A címlap Hámori György munkája. (Bp., Anonymus Könyvkiadó, 1947)
Zenekíséret. Regény. (Bp., Cserépfalvi, 1947)
Szebb az új. Versek. (Bp., Révai, 1950)
Ady Endre élete és művei. I. köt. Ady Endre pályakezdése. Bevezetés az Ady-kérdésbe. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1955)
Alázatosan jelentem. Regény. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1958; 2. kiad. 1961; Alázatosan jelentem. Regény. I–II. köt. Az utószót írta Szalay Károly. Ill. Réber László. (Olcsó Könyvtár. 3. kiad. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1965)
Alázatosan jelentem. – Eskü. Két regény. (30 év. [sorozat] 4. kiad. Bp., Magvető Könyvkiadó–Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977; németül: Melde gehorsamst. Ford. Engl Géza. Ill. Réber László. Bp.–Berlin, Corvina, 1961; cseh nyelven: Praha, 1963; oroszul: Moszkva, 1980)
Tegnaptól máig. Vál. tanulmányok, esszék, cikkek. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1958)
A karoling trón. Regény. Ill. Bartha László. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960)
Karfiol Tamás. Regény. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1962)
Arcképvázlatok és tanulmányok. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1962)
Nandu. Regény. I–II. köt. Ill. Bartha László. (1–2. kiad. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1963)
Nandu. Regény. Szerk. Sik Csaba. (2. kiad. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1973; németül: Graf Dénes. I–II. köt. Berlin, 1969)
Harag nélkül. Új versek. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1964)
Őszi napló. Emlékirat. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta Sik Csaba. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1965)
Könyvek, gondok. Vál. tanulmányok és jegyzetek. Vál., szerk. a bibliográfiát összeáll. Bessenyei György. A bevezető tanulmányt írta Ortutay Gyula. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1966)
Válogatott tanulmányok. Vál., szerk. Sik Csaba. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1966)
Zenekíséret. – Hanna. Két kisregény és elbeszélések. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1967)
Magyar urbanista. Vál. versek. 1936–1964. Vál., szerk. Sik Csaba. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1969)
József Attila. Esszé és vallomás. (Gyorsuló idő. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1975)
Atlantisz. Összegyűjtött versek. I–II. köt. Szerk. Csanádi Imre. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1974)
Eskü. Regény. Szerk. Sik Csaba. (Bp., 1976)
Alázatosan jelentem. – Eskü. Két Regény. (30 év. Bp., 1977)
József Attila. Esszé és vallomás. Szerk. Sik Csaba. (Gyorsuló idő. 3. kiad. Bp., 1975)
Zenekíséret. Regény. Szerk. Sik Csaba. (Magvető zsebkönyvtár. 3. kiad. Bp., 1978).
F. m.: tanulmányai, kritikái: A nyelvtudomány filozófiai problémái. (Athenaeum, 1933. 1-3.)
Gombocz Zoltán. (Apollo füzetek. 5. Bp., 1935)
József Attila élete és életműve. (Vigilia, 1940. 10.)
Az ezredéves kiállítás ötven év távlatából. (Budapest [folyóirat], 1946. 5.)
Sztálin tanítása a nyelvtudományról és irodalomtudományunk feladatai. (Irodalomtörténet, 1950. 4.)
Juhász Gyula. (Irodalomtörténet, 1951. 1.)
Osztják – chanti – hősénekek. – Magyar parasztmesék. (Irodalomtörténet, 1951. 3.)
Vörösmarty és a magyar nyelv. (Magyar Nyelvőr, 1951. 4.)
A lírikus Arany. B. L. előadása az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya 1952. jan. 21-i ülésén. (Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1952. 1-2.)
József Attila költői eszközei. (Irodalomtörténet, 1952. 3-4.)
Marx tanítása a haladó hagyomány felhasználásáról. (Irodalomtörténet, 1953. 1-2.)
Sőtér István: Eötvös József. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1954. 1.)
Ady szimbolizmusa. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1954. febr. 15.; megjelent: Irodalomtörténeti Közlemények, 1954. 2. és külön: Bp., 1954)
Pais Dezső: A magyar irodalmi nyelv. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1954. 4.)
Narodnyik elemek egyetemi irodalomtanításunkban. (Felsőoktatási Szemle, 1954. 2.)
A magyar irodalomtudomány tíz esztendeje. Eredmények, problémák, feladatok. (Irodalomtörténet, 1955. 4.)
A nevelés folyamatosságának kérdése a felsőoktatásban. (Felsőoktatási Szemle, 1956. 1.)
Maxim Gorkij. (Természet és Társadalom, 1956. 3.)
Die eigentümlichen Probleme der Literaturwissenschaft des XX. Jahrhunderts. (Acta Litteraria, 1957. 1. és külön: Bp., 1957)
Ányos Pál emlékezete. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1957. 1-4.)
A XX. századi irodalomtudomány problémái. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1957. 1-2.)
Szinnyei József emlékezete. (Magyar Nyelv, 1957. 3-4.)
A Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály munkája 1956–1957-ben. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1958. 1-4.)
A verselemzés problémái. (Irodalomtörténet, 1958. 3-4.)
Egy megjegyzés, egy jegyzet és egy javaslat Abet Ádám körül. (Filológiai Közlöny, 1958. 3-4.)
A két világháború közötti magyar líra néhány problémája. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1959. 1-4.)
Irodalomtudományuk néhány kérdéséről. (Irodalomtörténet, 1959. 2. és 3-4.)
Nagy Péter: Szabó Dezső indulása. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1959. 3-4.)
Ignotus és a magyar kritika. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1960. 3-4.)
Kosztolányi Dezső. (Irodalomtörténet, 1961. 3.)
Líra és realizmus. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1962. 1-4.)
Czine Mihály: Móricz Zsigmond útja a forradalmakig. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1962. 1.)
Király György emlékezete. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1963. 1-4.)
Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú. (Magyartanítás, 1963. 3.)
Madách időszerűsége. (Magyar Tudomány, 1964. 12.)
Bartók nyomában. (Magyar Zene, 1965. 4.).
F. m.: népszerűsítő kiadványai, egyetemi jegyzetei, segédkönyvei: Mire tanít a magyar irodalom? (Szocialista tudás könyvtára. Bp., 1946)
Petőfi Sándor. (Szabad föld könyvtára. 6. Bp., 1946)
József Attila. (Szabad föld könyvtára. 15. Bp., 1946)
„Népiesség” és népnevelés. (Az MDP kultúrakadémiája. Köznevelési előadások 2. Bp., 1949)
A magyar irodalom története 1849-től napjainkig. Egy. jegyz. (Bp., ELTE BTK, 1950 és utánnyomások)
Vezérfonal B. L. Petőfi előadásához. (Bp., Művelt Nép, 1951)
Magyar irodalmi szöveggyűjtemény. I–VIII. köt. Egy. segédkönyv. Vál., szerk. Többekkel. (Bp., Tankönyvkiadó, 1951–1963 és utánnyomások)
A szép magyar vers. (Szocialista nevelés kiskönyvtára. 38. Bp., 1952)
Ady Endre. Egy. jegyz. (Bp., Közoktatásügyi Jegyzetellátó, 1952)
A magyar irodalom története a kapitalizmus korában. Program a Nyelv- és Irodalomtudományi Kar magyar szak 3. évfolyamának. Összeáll. B. L. (Az Oktatásügyi Minisztérium kiadványa. Bp., 1953)
Milyen műfajok használatosak az újságírásban. B. L. előadása az ELTE Újságíró Tanszékén, 1953. szept. 5-én. Egy. jegyz. is. (Az ELTE kiadványa. Bp., 1953)
A magyar irodalom története a 20. században. I–II. köt. Egy. jegyz. (Bp., ELTE, 1955 és utánnyomások)
Magyar irodalomtörténet. Juhász Gyula. Egy. jegyz. (Az ELTE kiadványa. Bp., 1955)
A két világháború közötti magyar irodalom. 1–2. Egy. jegyz. (Bp., ELTE, 1956–1957 és utánnyomások)
A magyar irodalom története. I–II. köt. I. köt. 1849-ig. Szerk. Pándi Pállal. Ill. és az időrendi táblázatokat összeáll. Fazekas László. (Bp., Bibliotheca Kiadó, 1957; 2. jav. kiad. 1964)
A magyar irodalom története a két világháború között. 1919–1945. Egy. jegyz. (Bp., ELTE, 1959 és utánnyomások).
F. m.: szerk.: Magyar nemzeti lant. Összeáll. B. L. Az előszót Babits Mihály írta. (Bp., Officina, 1940; 2. kiad. Talpra magyar. Magyar nemzeti lant címmel. 1941; Új kiad. Irodalmi ritkaságok betűhív kiadásban. Hasonmás kiad. Minikönyv. Bp., 1990)
Gróf Széchenyi István naplói. Vál., ford., a bevezető tanulmányt írta B. L. (Magyar századok. 8. Bp., 1943)
Magyar mártír írók antológiája. Szerk. B. L. (Bp., Cserépfalvi, 1947)
Arany János balladái. Szerk., az előszót írta B. L. (Bp., Népszava Könyvkiadó, 1948)
Ady válogatott versei. Megjelent a költő halálának 30. évfordulójára. Vál., szerk. Losonczy Gézával és Király Istvánnal. (Az Ady Emlékbizottság kiadványa. Bp., 1949)
Gárdonyi Géza: Egri csillagok. Regény. I–II. köt. Sajtó alá rend. Tóth László, a bevezetést írta B. L. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1951)
Juhász Gyula és Tóth Árpád válogatott művei. Juhász Gyula műveit B. L., Tóth Árpád műveit László Imre rendezte sajtó alá. (Magyar klasszikusok. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1951; 2. kiad. 1953)
Gárdonyi Géza: A lámpás. Regény. A bevezető tanulmányt írta B. L. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1952)
Hunyady Sándor: Havasi legelőn. Elbeszélések. A bevezető tanulmányt írta B. L. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1952)
Juhász Gyula válogatott versei. Vál., szerk. B. L. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1952)
Móricz Zsigmond: Válogatott irodalmi tanulmányok. Vál., szerk. Vargha Kálmán. A bevezető tanulmányt írta B. L. (Bp., Művelt Nép, 1952)
Bródy Sándor: A tanítónő. Falusi életkép 3 felvonásban. A bevezető tanulmányt írta B. L. Ill. Ruzicskay György. (Népszerű drámák. 20. Bp., Művelt Nép, 1955)
Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics: Fehér éjszakák. Regény. Ford. Devecseriné Guthi Erzsébet, ill. Zádor István. Az utószót írta B. L. (Orosz remekírók. Bp., Új Magyar Könyvkiadó, 1956)
Arany János: Toldi. – Toldi estéje. – Toldi szerelme. Elbeszélő költemények. Az utószót írta B. L. Ill. Réber László. (Olcsó Könyvtár 100. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1956; Arany János: Toldi. – Toldi estéje. – Toldi szerelme. Elbeszélő költemények. Az utószót írta B. L. Ill. Würtz Ádám. (Kincses Könyvek. 2. kiad. 1960; Diákkönyvtár. 3. kiad. 1962; 4. kiad. 1965; Olcsó Könyvtár. 5. kiad. 1967; új kiad. Bukarest, 1972 és utánnyomások)
Gárdonyi Géza versei. Vál., az előszót írta B. L. (Kis magyar múzeum 4. Bp., Helikon, 1958)
Hunyady Sándor: A vöröslámpás ház. Regény és elbeszélések. Ill. Kondor Lajos. Az utószót írta B. L. (Vidám Könyvek 3. Bp., 1958; 2. kiad. 1961)
Bródy Sándor: Két szőke asszony és más regények. Szerk. Bródy András, az előszót írta B. L. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1959)
Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára. Bartók Béla operájának szövegkönyve. Ill. Kass János. Az utószót írta B. L. (Bp., Helikon, 1960)
Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics: A kamasz. Regény. Ford. Szöllősy Klára. Az utószót írta B. L. Ill. Zádor István. (Orosz remekírók. Bp., Európa Könyvkiadó, 1960; 2. kiad. 1962; 3. kiad. 1964)
Kuncz Aladár: Fekete kolostor. Feljegyzések a francia internáltságból. A bevezető tanulmányt írta B. L. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960; 2. kiad. 1963)
Pontoppidan, Hendrik: Az ígéret földje. Regény. Ford. Hajdú Henrik. A bevezető tanulmányt írta B. L. (Táncsics Könyvtár 27. Bp., 1961)
Emlékkönyv Gárdonyi Géza születésének 100. évfordulójára. Szerk. Nagy Andor. A bevezető tanulmányt írta B. L. (A TIT Heves Megyei Szervezete és Eger Város Tanács közös kiadványa. Bp., 1963)
Hatvany Lajos: Urak és emberek. I–II. köt. Szerk., az utószót írta B. L. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1963)
Juhász Gyula: Versek. Sajtó alá rend. Ilia Mihállyal. (Juhász Gyula összes művei. I–III. köt. Kritikai kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963)
Kosztolányi Dezső: Édes Anna. Regény. A bevezető tanulmányt írta B. L. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1963; Diákkönyvtár. Új kiad. Bp., Móra Kiadó, 1981).
F. m.: ford.: Constant, Benjamin: Adolphe. Regény. Ford. B. L. (Bp., 1943)
Constant, Benjamin: Adolphe. Regény. Ford. B. L. A fordítást átd. és a jegyzeteket írta Bartócz Ilona, az utószót írta B. L. (Világirodalmi kiskönyvtár. 2. átd. kiad. Bp., Európa Könyvkiadó, 1958)
Cazotte, Jacques: A szerelmes ördög. Ford. Réz Pál, a versbetéteket ford. Lothár László. – Constant, Benjamin: Adolphe. Regény. Ford. B. L. Az utószót írta Réz Pál. (Olcsó Könyvtár. 3. kiad. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979).
Irodalom
Irod.: források: Tarczali Zombory Lipótné, néhai tarczali Zombory Lipót 48-as honvéd százados özvegye elhunyt. (Magyarország, 1903. okt. 1.)
Tarczali Zombory Gyula fővárosi tanácsos elhunyt. (Új Nemzedék, 1924. okt. 17.)
dr. Zambra Alajosnak és Ráth Máriának leánya, Siena és dr. Bóka Zoltánnak és tarcali Zombory Rózsának a fia, Bóka László házasságot kötöttek. Tanúk voltak: dr. Gerevich Tibor és dr. Révész András. (8 Órai Újság, 1936. nov. 17.)
Néhai dr. Bóka Zoltán törvényszéki bíró és tarcali Zombory Rózsa fia, Bóka István műszaki tisztviselő és Rózsai Erzsébet tanítónő házasságot kötöttek. (Pesti Hírlap, 1940. dec. 25.)
Halálhír. (Népszabadság–Népszava, 1964. nov. 3.)
Bóka László halálára. (Magyar Nemzet, 1964. nov. 3.)
Nagy részvéttel búcsúztatták Bóka Lászlót. (1964. nov. 6.). Antal Gábor: Az utolsó enciklopedista. Bóka László halálára. (Esti Hírlap, 1964. nov. 2.)
Beke Albert: Emlékezés Bóka Lászlóra. (Valóság, 1964. 12.)
Bokor László: Bóka László. (Népszabadság, 1964. nov. 3.)
Kovalovszky Miklós: Bóka László. (Magyar Nyelvőr, 1964. 4.)
Sőtér István: Bóka László. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1964. 5-6.)
Rónay László: Búcsú Bóka Lászlótól. (Vigilia, 1964)
Pais Dezső: Miért és hogyan voltunk barátok Bóka Lászlóval? (Valóság, 1964. 12.)
Wéber Antal: Bóka László. (Felsőoktatási Szemle, 1964. 12.)
Nagy Péter: Búcsú Bóka Lászlótól. (Élet és Irodalom, 1964. 45. és N. P.: Rosta. Bp., 1970)
Gyergyai Albert: Bóka László. (Kortárs, 1965. 1.)
Illés Jenő: Bóka László drámája. (Új Írás, 1965. 3.)
In memoriam Bóka László. (Acta Litteraria, 1965. 2.)
Keresztury Dezső: Bóka László. (Magyar Könyvszemle, 1965. 2.)
Pomogáts Béla: Bóka László őszikéi. (Kritika, 1965. 1.)
Simon Zoltán: Halotti beszéd Bóka László fölött. (Alföld, 1965. 1.)
T. Lovas Rózsa: Bóka László. (Magyar Nyelv, 1965. 2.)
Tolnai Gábor: Bóka László. (Magyar Tudomány, 1965. 6.)
Sik Csaba: Bóka László könyvtára. (Könyvtáros, 1966. 5.)
Devecseri Gábor: Szindbád apródja. Bóka Lászlóról. (Élet és Irodalom, 1967. 22. és D. G.: Lágymányosi istenek. Bp., 1967)
Kenyeres Zoltán: Tudós Bóka László. (Kritika, 1967. 8.)
Gál István: B. L. mint József Attila munkatársa. (Irodalomtörténet, 1969. 1.)
Elhunyt özv. dr. Bóka Lászlóné dr. Zambra Siena. (Magyar Nemzet, 1970. jan. 30.)
Bóka László kiadatlan kritikája. (Irodalomtörténet, 1970. 4.)
Kolozsvári Grandpierre Emil: Az anyakönyvvezető. [dr. Bóka Lászlóné dr. Zambra Sienáról.] (Tiszatáj, 1978. 8.)
Wéber Antal: Arcképvázlat Bóka Lászlóról. W. A. előadása a Magyar Irodalomtörténeti Társaság ünnepi ülésén, 1984. dec. 11-én. (Irodalomtörténet, 1985)
Nagy Sándor: Emlékezés Bóka Lászlóra. (Pedagógiai Szemle, 1985. 12.)
Rónay László: A professzor. Emlékezés Bóka Lászlóra. (Kisalföld, 1985. júl. 20.)
Nagy Sándor: Bóka László. (Köznevelési Évkönyv Bp., 1986)
Sükösd Mihály: Vaskor III. Bóka tanár úr. (Élet és Irodalom, 1994. 30.)
Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara. I–II. köt. [tarczali Zombory Lipótról.] (Bp., 2008).
Irod.: tanulmányok és kritikák műveiről: Rónay Mária: B. L., az „Apollo” apollója. (Literatura, 1937. 4.)
Haraszthy Gyula: B. L.: Vajda János. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1942. 1.)
Csorba Győző: A Sorsunk és B. L. (Írott Kő. Irodalmi és művészeti folyóirat, 1943. 11.)
Gyárfás Miklós: Zenekíséret. B. L. regénye. (Haladás, 1947. 36.)
Képes Géza: B. L.: Zenekíséret. Regény. (Magyarok, 1947. 11.)
Vedres József: Zenekíséret. B. L. társadalmi regénye. (Dunántúli Népszava, 1947. szept. 28.)
Mészöly Miklós: B. L.: Zenekíséret. Regény. (Sorsunk, 1948. 1.)
Zsoldos Jenő: B. L.: József Attila. Essay és vallomás. (Magyar Nyelvőr, 1948. 4.)
Kardos László: B. L.: Ady Endre élete és művei. I. köt. Ady Endre pályakezdése. Bevezetés az Ady-kérdésbe. (Irodalomtörténet, 1956. 2.)
Bölöni György: B. L. Ady-monográfiája. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1957. 1-2.)
Harsányi Zoltán: B. L.: Tegnaptól máig. Vál. tanulmányok, esszék, cikkek. (Kortárs, 1958. 11.)
Horváth Zsigmond: B. L. tanulmányai: Tegnaptól máig. (Élet és Irodalom, 1958. 49.)
Antal Gábor: Kísértetek napvilágnál. B. L. Alázatosan jelentem c. regényének margójára. (Magyar Nemzet, 1959. febr. 22.)
Horváth Mária: B. L.: Tegnaptól máig. Vál. tanulmányok, esszék, cikkek. (Magyar Nyelvőr, 1959. 1.)
Illés László: B. L.: Alázatosan jelentem. Regény. (Kortárs, 1959. 8.)
Kis Tamás: B. L.: Alázatosan jelentem. Regény. (Népszabadság, 1959. máj. 7.)
Nagy Péter: B. L.: Tegnaptól máig. Vál. tanulmányok, esszék, cikkek. (Irodalomtörténet, 1959. 3-4.)
Némedi Lajos: A magyar irodalom története. I–II. köt. Szerk. B. L. és Pándi Pál. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1959. 3-4.)
Seres József: B. L.: Alázatosan jelentem. Regény. (Jelenkor, 1959. 5.)
Wéber Antal: B. L. regénye: Alázatosan jelentem. (Élet és Irodalom, 1959. 18.)
Héra Zoltán: A karoling falu. Jegyzetek B. L. új regényéről. (Népszabadság, 1960. júl. 8.)
Jenőfi Imre: B. L.: A karoling trón. Regény. (Könyvtáros, 1960. 7.)
Komlós János: B. L. regénye: A karoling trón. (Élet és Irodalom, 1960. 28.)
Mocsár Gábor: Hozzászólás egy „trónvitához”. Megjegyzések B. L. könyvéről. [B. L.: A karoling trón. Regény.] (Hajdú-Bihari Napló, 1960. júl. 17.)
Pozsgai Zoltán: Parasztok – kalucsniban. [B. L.: A karoling trón. Regény.] (Kisalföld, 1960. máj. 29.)
Tóth Sándor: B. L.: A karoling trón. (Kortárs, 1960. 7.)
Ungvári Tamás. Olvasás közben. B. L.: A karoling trón. Regény. (Magyar Nemzet, 1960. máj. 13.)
Bodnár György: B. L.: Tegnaptól máig. Vál. tanulmányok, esszék, cikkek. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1961. 5.)
Almási Miklós: Játék a játékossággal. Eszmecsere és vita Karfiol Tamással. (Kortárs, 1962. 6.)
Fenyő István: Írók között. B. L.: Arcképvázlatok és tanulmányok. (Élet és Irodalom, 1962. 37.)
Illés Jenő: Karfiol Tamás. B. L. regénye. (Magyar Nemzet, 1962. júl. 25.)
Kabdebó Lóránt: Őszintén Karfiol Tamásról. (Napjaink, 1962. 2.)
Kelemen János: B. L. regénye: Karfiol Tamás. (Élet és Irodalom, 1962. 3.)
Sik Csaba: B. L.: Arcképvázlatok és tanulmányok. (Magyartanítás, 1962. 6.)
Tóth János: Unalmas-e az élet? Megjegyzések B. L. Karfiol Tamás c. regényéről. (Új Írás, 1962. 10.)
Wéber Antal: B. L.: Arcképvázlatok és tanulmányok. (Irodalomtörténet, 1962. 3-4.)
Seres József: B. L.: Nandu. (Jelenkor, 1963. 12.)
Szabó György: Nandu. B. L. regénye. (Élet és Irodalom, 1963. 45.)
Ungvári Tamás: Nevető történelem. B. L.: Nandu. (Magyar Nemzet, 1963. nov. 6.)
Béry László: Egy grófi család regénye. B. L. Nandu c. könyvéről. (Új Látóhatár, 1964. 3.)
Gyergyai Albert: B. L.: Arcképvázlatok és tanulmányok. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1964. 1.)
Imre Katalin: B. L.: Nandu. (Új Írás, 1964. 3.)
Rónay György: A tudósi hevület poézise. B. L.: Harag nélkül. Új versek. (Élet és Irodalom, 1964. 43.)
Simon Zoltán: B. L.: Nandu. (Alföld, 1964. 3.)
Székelyhidi Ágoston: Nem remekmű – elszalasztott lehetőség. B. L.: Nandu. Regény. (Napjaink, 1964. 10.)
Tamás Attila: B. L.: Nandu. Regény. (Kortárs, 1964. 2.)
Tüskés Tibor: B. L.: Nandu. Regény. (Könyvtáros, 1964. 1.)
Antal Gábor: Őszi napló. B. L. posztumusz kötete. (Magyar Nemzet, 1965. jún. 3.)
Nagy Péter: „Üzenet az élőknek.” B. L. utolsó könyvéről. [B. L.: Őszi napló. Emlékirat.] (Kortárs, 1965. 10.)
Ungvári Tamás: Az utolsó maszk. [B. L.: Őszi napló. Emlékirat.] (Élet és Irodalom, 1965. 21.)
Illés Jenő: B. L. embersége és költészete. (A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma, 1966)
Ferenczi László: B. L., a kritikus. (Kortárs, 1967. 7.)
Ferenczi László: B. L. két tanulmánykötete. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1967. 5-6.)
Gál István: B. L. verse Sopronról. (Soproni Szemle, 1967. 4.)
Kovács Győző: B. L.: Válogatott tanulmányok. (Alföld, 1967. 5.)
Rónay László: „Úgy látszik, az egész földön éltem.” Jegyzetek B. L.-ról, a Könyvek, gondok c. kötete kapcsán. (Jelenkor, 1967. 2.)
Rónay László: B. L.: Zenekíséret. – Hanna. Két kisregény és elbeszélések. (Kritika, 1967. 10.)
Kenyeres Zoltán: Tudós B. L. (Kritika, 1967. 8.)
Kis Pintér Imre: Egyetlen vallomás. B. L.: Magyar urbanista. Vál. versek. 1936–1964. (Élet és Irodalom, 1969. 29.)
Nemeskürty István: Egy magyar regényíró a hatvanas évek elejéről. B. L. elbeszélő prózája. (Irodalomtörténet, 1975)
Gál István: Az ökumenikus B. L. (Vigilia, 1980. 7.)
Baróti Dezső: Szaggatott arckép-féle és emlékezés B. L.-ról. (Irodalomtörténet, 1980)
Rónay László: B. L., a prózaíró. (Új Auróra, 1984. 2.)
Tandori Dezső: „…Ki tudja, hová érkezik.” A költő B. L. (Új Írás, 1986. 5.)
Gerold László: B. L. Csáth-könyvéről. [B. L. egyetemi doktori értekezéséről.] (Literatura, 1987. 4.).
Irod.: lexikonok: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966)
Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. (Bp., 1989)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Az 1947. év szept. 16-ára összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Marelyn Kiss József és Vida István. (Bp., 2005)
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005)
Akadémiai album. I–IV. köt. (Bp., 2008).
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9398-VNKS-T?cc=1743180 (Tarczali Zombory Gyula születési anyakönyve, 1856)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/644442 (Tarczali Zombory Lipót gyászjelentése, 1874)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DRQ3-TMR?i=57&cc=1452460 (Bóka László születési anyakönyve, *1910. jún. 19.)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6MH9-1V9?i=121&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A68DY-BFHJ (Tarczali Zombory Gyula halotti anyakönyve, 1924)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6143-DZD?i=178&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AW828-YW3Z (Bóka László házassági anyakönyve, 1936; *1910. jún. 19.!)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DT4D-R8?i=28&cc=1452460 (dr. Bóka Zoltán halotti anyakönyve, 1938)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6P7H-G82?i=292&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AZ811-NH3Z (Zambra Alajos halotti anyakönyve, 1947; †1947. dec. 29.!)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/640230 (Zambra Alajos gyászjelentése, 1947; †1947. dec. 30.!)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/351929 (Bóka László gyászjelentése, 1964)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-XCXS-HNJ?i=150&cc=1452460 (Bóka László halotti anyakönyve, 1964; *1910. jún. 19.)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/640231 (Zambra Alajosné Ráth Mária gyászjelentése, 1979)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM48672
https://nntp.hu/person/person.php?personid=9209
https://nevpont.hu/palyakep/boka-laszlo-a38b1
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022
